Ha egy ép, egészséges meg szeretne győződni arról, milyen akadályokkal kerül nap mint nap szembe egy súlyosan mozgáskorlátozott, csak tolókocsiba ülve kellene megpróbálnia napi ügyeit intézni a boltban, gyógyszertárban, polgármesteri hivatalban.

A teljes látással rendelkező is úgy szerezhetne testközeli tapasztalatokat gyengén látó embertársa esélyeiről, ha homályosított üvegen át kísérelne meg eltölteni mondjuk egy teljes napot. A kísérletezők hamar meggyőződhetnének arról, hogy az akadálymentesítés elindult ugyan, de még nagyon sok a tennivaló, és sok esetben a szemlélet is messze van a kívánatostól. Mit is tapasztalnak az érintettek, van-e jó irányú elmozdulás ezen a téren? Erről szólnak az alábbiak.

A siketek és nagyothallók – Salgótarjánban működő – megyei irodája több száz kisebb-nagyobb mértékű fogyatékkal élő ilyen jellegű problémáit ismeri. Panaszaik alapján tud arról, hogy milyen gondokat vet fel a tájékozatlanságuk, amiben ők vétlenek, vagyis amit valójában elszenvednek a körültekintés mellőzése miatt. A hiányzó vagy hiányos feliratozás komoly hátrányt jelent számukra, hiszen előfordul például, hogy a rendelőben órákon át, türelmesen kivárják a sorukat, mikor kiderül, hogy nem is az az orvos rendel, akinél jelentkezniük kell. Lőrincz Magdolna megyei titkár számos olyan esetben segített, illetve próbált már segíteni a fogyatékkal élőkön, akiket amiatt ért sérelem vagy kár, mert a környezet rendre „megfeledkezett” a nekik szóló tájékoztatásról.

Siketeknek, nagyothallóknak elemi igénye a jeltolmácsolás, (ezért indít évek óta jelnyelvi képzéseket a megyei szervezet). Orvosi, jogi, hivatali ügyek rendezésében nagy segítséget jelent nekik is a Salgótarjánban (Fő tér 1.) működő jelnyelvi tolmácsszolgálat, amely egy egri központú regionális szolgáltatás része.

Uramecz János, a Mozgáskorlátozottak Egymást Segítők Nógrád Megyei Egyesületének elnöke az akadálymentesítés akadályaira utalva jelezte például, hogy az esélyegyenlőségi törvény határidőket szabott, szankciókat nem és a forrást sem jelölte meg. Salgótarjáni tapasztalatairól szólva elmondta, hogy a közintézmények akadálymentesítése még bőven ad tennivalókat. Jó példákról és jó szándékról szólva említette többek közt a nyugdíjbiztosító épületét, egy bátonyterenyei kisintézményt, azzal a megjegyzéssel, hogy esetenként a kialakított rámpák nem bizonyulnak megfelelőnek, utólagos kiigazításra szorulnak. Tudomása szerint a salgótarjáni polgármesteri hivatal földszintjén pályázati pénzből olyan átalakítások lesznek, amelyek lehetővé teszik, megkönnyítik majd, hogy a fogyatékkal élők önállóan járjanak el saját dolgaikban. S egyébként általában azt tapasztalja, hogy a pályázatokban megjelölt célok között szerepeltetik az akadálymentesítést is.

Az egyesületi elnök a megye más, kisebb településén azt látja, hogy az új létesítmények már „akadálytalanok,” a régiek átalakítása pályázatok, még inkább az önerő függvénye. Ennek ellenére összességében úgy véli, az esélyegyenlőség megteremtéséhez elengedhetetlen szemléletváltozásban, gondolkodásban javulás érzékelhető.

Nógrád Megyei Hírlap