"Elnézem a vásárcsarnok-környéki városrészt: fent a békés felszín, lent a még békésebb mély: a város gyomra.

Test és üregei. Különös érzés társul a gondolathoz, hiszen Salgótarján szívében az egykori-mai lejtős akna föld alatti fővágata – és „mellékutcái” meszszire, egészen Eperjes-telepig, másfelől a főútig futnak. Egy lenyűgöző történet különös fejezete fűződik e helyhez.

Itt és megyeszerte a mai negyvenesek, ötvenesek, jelentős része bányász-szülők gyereke, az ő fiaik, lányaik bányászunokák, akiknek egytől egyig ismerniük kellene a föld alatti „birodalom” pályafutását.

Az egykori vájárok az ismeretlennel szálltak szembe, a kenyérkereset volt a tét. Nem véletlen, hogy a kitermelést testközelből ismerők, de a legközelebbi hozzátartozóik is szinte megrendülten ejtik ki a fogalommá vált szót: a bánya. Sok településen volt üzem itt nem is olyan rég, de számukra valamennyi eggyé olvadt, egyet jelent. A nevető szemű gyerekek, családok megélhetésére, mindennapi fenyegető veszélyre és... napi győzelmekre emlékeztet.

Ötvenhárom éve már, hogy a salgótarjáni József lejtős akna bevégezte eredendő pályafutását, ami viszont egy másik kezdetét jelentette: a Nógrádi Szénbányászati Tröszt vezérigazgatójának, és a meghódított szénmezők iránt kíváncsiskodóknak köszönhetően a valóban lejtős szerkezetű akna egyedi látnivalóvá, kiállítóhellyé minősült át. S hogy milyen értéket képvisel, annak sajátos jelzője lehet az, hogy a megye bányászata fénykorában mintegy tizenötezer dolgozót számlált, ezt a bemutatóhelyet évente húszezer látogató keresi fel. Üzen a fiataloknak is: az 1840-es évektől 1992-ig rendkívül nehéz fizikai munkát, kenyérkeresetet jelentett. "

Forrás: www.nmedia.hu