"Száraz, hideg időben könnyebben viselik sorsukat ...

Száraz, hideg időben könnyebben viselik sorsukat, kevésbé okoz gondot nekik, hova húzódjanak. Hóban, vízben, nyirkosságban nehezebb a tengődés, fedél alá iparkodnak, s ez általában a kocsma, oda menekülnek a rút valóságból. Az alkoholhoz nyúlnak, mert nem akarnak azonosulni a magánnyal, a kilátástalansággal, azzal, hogy vesztesek. Bár az életben maradáshoz szükséges minden fizikai segítséget megkapnak a balassagyarmati Vöröskereszt szociális munkásaitól, de ilyenkor ennél több kell... Annak a kétszáznegyven embernek, akinek csak az utca marad...


Túlzsúfolt szálló, ahol a húsz férőhelyen olykor 24–28 otthontalan talál éjjeli menedéket, a közelben a humanitárius szervezet nappali melegedője, ahol étkezhetnek, ingyenruhát kapnak. Lényegében ezek a mindennapos összetevői az utcai hajléktalanellátásnak Balassagyarmaton. S mint Bőhm Sándor, a Vöröskereszt helyi vezetője jelezte, a havas, csapadékos télidőben – az ételen, a termoszból kínált teán, a mentális, lelki segítségadást jobban igénylik ezek az emberek. A türelmes meghallgatás, a segítő beszélgetés, csaknem lételemük az ilyen időszakban, tehát a szociális munkásnak a szívét-lelkét is elő kell venni.

Hat éve szervezi és végzi a Vöröskereszt azt a sokrétű munkát, amellyel naponta emberhez méltó körülményeket teremtenek általában a hajléktalanok, s köztük azok számára, akiknek néhány fokkal rosszabb a helyzete, mert nem akarnak szállóra menni, vagy ha akarnának sem tudnak, mert az zsúfolásig megtelt, ahol a túljelentkezés folyamatos. 1999 volt a kezdet, ekkor hetvenen váltak otthontalanná, például mert börtönből szabadultak, s a családjuk nem fogadta vissza őket. S mert a baj nem jár egyedül, elvesztették a munkahelyüket, s az egészségük is megrokkant. A következő évtől tartósan nőtt ez a szám, s jelenleg 241 olyan emberről tudnak, akinek az élettere nagyrészt az utca, szállása annak egy bizonyos zuga. Nem gyarapszik, de nem is csökken a táboruk. "

(Forrás: www.nmedia.hu)