Salgótarján munkaerő-piaci viszonyainak főbb jellemzői
"A foglalkoztatás színvonala a gazdaság fejlettségi szintjének, ezen belül az életkörülményeknek is fontos faktora.
A munkahelyek léte, az elhelyezkedés lehetőségei, a munkanélküliek száma és aránya a megélhetést, az életminőséget is befolyásoló tényezők. Az előbbiek – összefoglalóan a munkaerőpiac viszonyai – ma is a politikusok és szakemberek vitáinak kereszttüzében, a közvélemény érdeklődésének homlokterében állnak. Munkatársunk – olvasóink igényeit is kielégítendő – elemzi és bemutatja Salgótarján és térsége munkaerő-piaci viszonyainak főbb jellemzőit.
Érdekvezérelt értékelések
A munkaerő-piaci viszonyrendszer – mint strukturált társadalmi-gazdasági jelenséghalmaz – több oldalról is közelíthető. Térségi vizsgálatát nehezíti, hogy a különböző (statisztikai, munkaügyi) kiadványok – a népszámlálási kötetek kivételével – nem, vagy csak szűk körben tartalmaznak településsoros adatokat. Következmény: a munkaerő-piaci viszonyok – bizonyos egzakt mutatói ellenére is – mindig és mindenhol ellentmondásosan értékeltek. Így van ez Salgótarján és térsége esetében is.
A város polgármestere ez év január 14-i számunkban így nyilatkozott: „Nagy értéknek tartom, hogy 1996 óta az önkormányzat, valamint a városban működő társas és egyéni vállalkozások 1500–1600 új munkahely megteremtését, illetve 700–800 munkahely megtartását célzó fejlesztési elképzeléseket valósítottak meg…” Ami igaz is. Ám nem esett szó az időközben megszűnt vállalkozások sokaságáról, felszámolt munkahelyek százairól…
Ezért is vélekedhetett úgy – lapunk március 13-i számában – az egyik ellenzéki országgyűlési képviselő, hogy „megdöbbentő módon egy év alatt ezer fővel gyarapodott a regisztrált munkanélküliek tábora. Salgótarján, Szécsény, Bátonyterenye térségekben a kritikusnak tekinthető 20% körüli a munkanélküliségi ráta…”
Ezért is igyekeztünk behatóbban vizsgálni Salgótarján és térsége valós munkaerő-piaci helyzetét. Felkerestük a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ, a KSH Nógrád Megyei Igazgatósága és a jelentősebb vállalkozások vezetőit és szakembereit, akik – néhány kivételtől eltekintve – készséggel álltak rendelkezésünkre.
Csökkenő gazdasági aktivitás
A népesség számának csökkenése és elöregedése a munkavállalási korú népesség fokozott fogyását eredményezte. Ráadásul az ismert – rendszerváltás óta bekövetkezett – társadalmi, gazdasági folyamatok kedvezőtlen hatást gyakoroltak a népesség gazdasági aktivitására és a foglalkoztatottság színvonalának alakulására is.
Salgótarján lakónépessége – a népszámlások adatai szerint – az 1990. évi 47822 főről 2001. évre 44964 főre, 2858 fővel, 6%-kal csökkent, ahogy ez a következőkből még árnyaltabban is kitűnik.
Fenti időszakban a megye népességfogyása 5138 fő volt, 2,3%-ot tett ki. A megyeszékhely – mint a megye legnagyobb városa – lakónépessége mintegy 20%-a a megye népességének, a népességcsökkenésből „vállalt” részesedése viszont közel 56%(!), ami a város kedvezőtlen demográfia helyzetére is utal.
Jelentősen csökkent a gazdaságilag aktív népesség (aktív keresők, gyes, nyugdíj és járadék mellett dolgozók, valamint a munkanélküliek együttesen) is, több mint 3340 fővel, 15,2%-kal. Ugyanakkor a gazdaságilag nem aktív népesség (inaktív keresők: gyes-en, nyugdíjasként, járadékosként nem dolgozók, nappali tagozatos tanulók és eltartottak) száma is nőtt – közel 2%-kal. Az aktivitási arány (aktív népesség a teljes népességhez viszonyítva) a 2001. évi 45,9%-ról, 41,4%-ra , a foglalkoztatási arány pedig 44,8%-ról 34,6%-ra csökkent. A munkanélküliségi ráta több mint tízszeresére növekedett (az alacsony bázis miatt is).
„Mélyrepülő” foglalkoztatás
A rendszerváltást megelőző év(tized)ekben Salgótarján és térsége gazdasági szerkezetét több, strukturális problémákkal küszködő, energiaigényes, korszerűtlen gyártmányszerkezettel rendelkező nagy és közepes ipari, építőipari vállalat dominálta. A ’80-as évek végén bekövetkezett gazdasági változások a tarjáni vállalatok nagyarányú piacvesztését eredményezték. A csökkenő keresletre a cégek a termelés visszafogásával, és jelentős számú munkaerő elbocsátásával reagáltak. Előbbiek, majd a privatizáció következményeként is a foglalkoztatottak száma 1990–1996 között évről évre radikálisan csökkent. A „mélyrepülést” mutatja: ez időszakban a megye iparában dolgozók létszáma több mint 15 ezer fővel, a mezőgazdaságban dolgozóké mintegy 10 ezer fővel esett vissza. 2003-ban az alkalmazásban állók száma a megyében 37596 fő volt, 1663 fővel 4,2%-kal kevesebb mint 2002-ben.
A munkanélküliek száma a megyében 1990-ben még minimális volt, 1993-ban 24,5 ezer fővel „csúcsra járt”, attól kezdve lényegében csökken, ma mintegy jó fele a 10 évvel ezelőttinek. A munkanélküliségi ráta (minden számítás szerint) így is a megyék között az egyik legmagasabb még ma is, jó néhány százalékponttal minden évben meghaladva az országos átlagot."
Forrás: www.nmedia.hu
Érdekvezérelt értékelések
A munkaerő-piaci viszonyrendszer – mint strukturált társadalmi-gazdasági jelenséghalmaz – több oldalról is közelíthető. Térségi vizsgálatát nehezíti, hogy a különböző (statisztikai, munkaügyi) kiadványok – a népszámlálási kötetek kivételével – nem, vagy csak szűk körben tartalmaznak településsoros adatokat. Következmény: a munkaerő-piaci viszonyok – bizonyos egzakt mutatói ellenére is – mindig és mindenhol ellentmondásosan értékeltek. Így van ez Salgótarján és térsége esetében is.
A város polgármestere ez év január 14-i számunkban így nyilatkozott: „Nagy értéknek tartom, hogy 1996 óta az önkormányzat, valamint a városban működő társas és egyéni vállalkozások 1500–1600 új munkahely megteremtését, illetve 700–800 munkahely megtartását célzó fejlesztési elképzeléseket valósítottak meg…” Ami igaz is. Ám nem esett szó az időközben megszűnt vállalkozások sokaságáról, felszámolt munkahelyek százairól…
Ezért is vélekedhetett úgy – lapunk március 13-i számában – az egyik ellenzéki országgyűlési képviselő, hogy „megdöbbentő módon egy év alatt ezer fővel gyarapodott a regisztrált munkanélküliek tábora. Salgótarján, Szécsény, Bátonyterenye térségekben a kritikusnak tekinthető 20% körüli a munkanélküliségi ráta…”
Ezért is igyekeztünk behatóbban vizsgálni Salgótarján és térsége valós munkaerő-piaci helyzetét. Felkerestük a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ, a KSH Nógrád Megyei Igazgatósága és a jelentősebb vállalkozások vezetőit és szakembereit, akik – néhány kivételtől eltekintve – készséggel álltak rendelkezésünkre.
Csökkenő gazdasági aktivitás
A népesség számának csökkenése és elöregedése a munkavállalási korú népesség fokozott fogyását eredményezte. Ráadásul az ismert – rendszerváltás óta bekövetkezett – társadalmi, gazdasági folyamatok kedvezőtlen hatást gyakoroltak a népesség gazdasági aktivitására és a foglalkoztatottság színvonalának alakulására is.
Salgótarján lakónépessége – a népszámlások adatai szerint – az 1990. évi 47822 főről 2001. évre 44964 főre, 2858 fővel, 6%-kal csökkent, ahogy ez a következőkből még árnyaltabban is kitűnik.
Fenti időszakban a megye népességfogyása 5138 fő volt, 2,3%-ot tett ki. A megyeszékhely – mint a megye legnagyobb városa – lakónépessége mintegy 20%-a a megye népességének, a népességcsökkenésből „vállalt” részesedése viszont közel 56%(!), ami a város kedvezőtlen demográfia helyzetére is utal.
Jelentősen csökkent a gazdaságilag aktív népesség (aktív keresők, gyes, nyugdíj és járadék mellett dolgozók, valamint a munkanélküliek együttesen) is, több mint 3340 fővel, 15,2%-kal. Ugyanakkor a gazdaságilag nem aktív népesség (inaktív keresők: gyes-en, nyugdíjasként, járadékosként nem dolgozók, nappali tagozatos tanulók és eltartottak) száma is nőtt – közel 2%-kal. Az aktivitási arány (aktív népesség a teljes népességhez viszonyítva) a 2001. évi 45,9%-ról, 41,4%-ra , a foglalkoztatási arány pedig 44,8%-ról 34,6%-ra csökkent. A munkanélküliségi ráta több mint tízszeresére növekedett (az alacsony bázis miatt is).
„Mélyrepülő” foglalkoztatás
A rendszerváltást megelőző év(tized)ekben Salgótarján és térsége gazdasági szerkezetét több, strukturális problémákkal küszködő, energiaigényes, korszerűtlen gyártmányszerkezettel rendelkező nagy és közepes ipari, építőipari vállalat dominálta. A ’80-as évek végén bekövetkezett gazdasági változások a tarjáni vállalatok nagyarányú piacvesztését eredményezték. A csökkenő keresletre a cégek a termelés visszafogásával, és jelentős számú munkaerő elbocsátásával reagáltak. Előbbiek, majd a privatizáció következményeként is a foglalkoztatottak száma 1990–1996 között évről évre radikálisan csökkent. A „mélyrepülést” mutatja: ez időszakban a megye iparában dolgozók létszáma több mint 15 ezer fővel, a mezőgazdaságban dolgozóké mintegy 10 ezer fővel esett vissza. 2003-ban az alkalmazásban állók száma a megyében 37596 fő volt, 1663 fővel 4,2%-kal kevesebb mint 2002-ben.
A munkanélküliek száma a megyében 1990-ben még minimális volt, 1993-ban 24,5 ezer fővel „csúcsra járt”, attól kezdve lényegében csökken, ma mintegy jó fele a 10 évvel ezelőttinek. A munkanélküliségi ráta (minden számítás szerint) így is a megyék között az egyik legmagasabb még ma is, jó néhány százalékponttal minden évben meghaladva az országos átlagot."
Forrás: www.nmedia.hu