Boglári beszámoló
Minden évben nagy örömmel és szeretettel kezdjük meg december utolsó tanítási hetét. Mindez természetesen nemcsak a közeledő téli szünetnek köszönhető, hanem az utolsó héten sorra kerülő karácsonyi ünnepségnek is. Ilyenkor még inkább együtt vagyunk, együtt örülünk és ünneplünk. A mostani hét viszont az Advent jegyében telik. Szervezkedünk, gyűjtögetünk és csinosítjuk környezetünket. A dekoráláshoz beszereztük a fenyőfa ágakat, melyet az egyik utcabéli néni ajánlott fel számunkra, hogy megszabaduljon nagyra nőtt fenyőjétől. Előkerestünk minden díszíthető kaspót és fonott kosarat, melyben a zöld ágakat fényes girlanddal teszünk csillogóvá. Néhány tehetséges tanulónk megkezdte a gyakorlást furulyán, zongorán, és előkerestünk néhány szép karácsonyi éneket. A lázas készülődés lassan minden kollégistára hatást gyakorol, és egyre többen jönnek segítségünkre. A karácsonyra való közös szépítkezés ismét közelebb hoz bennünket egymáshoz, és szinte már türelmetlenül várjuk az ünneplést.
A szünet előtti utolsó hét keddjén megünnepeltük a karácsonyt. Bár az idei évben nem tudtunk nagy fát állítani épületünk elé, azonban egy kisebb karácsonyfa méltón díszítette lépcsőházunkat. A csillogó gyöngyök, szalagok, gömbök és girlandok, az imitt-amott elhelyezett ágak ünnepélyessé tették a hatalmas épületet. A fenyőillata és a karácsonyi énekek dallama egész nap bejárta a házat, ünneplőbe öltöztetve bennünket és szívünket. Diákjaink műsorát átjárta a szeretet, zenéltek, daloltak társaiknak. A közös éneklést követően ízletes vacsorára invitáltak bennünket, melyet ünnepivé tette a díszítés, s talán leginkább az, hogy csoportonként együtt, a rohanó hétköznapokon megállva egy pillanatra, egymással beszélgetve fogyasztottuk el. Ezt követően csoportonként vonultunk félre és gondosan elkészített apró ajándékokkal leptük meg egymást, vagyis azt a szerencsést, akit sikerült kihúznunk a kalapból. Előkerültek az otthonról hozott aprósütemények és szaloncukrok is.
Az utolsó hét tehát ünnepléssel telt el a Boglári Kollégiumban, ahol igyekszünk családi légkört teremteni diákjainknak. Az elcsépelt ünnepek, az értékek hiánya arra ösztönöz bennünket, hogy megmutassuk egy-egy ünnep valódi értékét, az összetartozást és a szeretetet. Miért is fontos a karácsony, mit jelent az, ha ekkor együtt van a család, ha együtt ünnepel? Az ajándékozás örömére is meg kell tanítani a diákokat, hogyan, mit, mennyiért, és hogy nekik miként legyen elvárás az ajándék.
Örömmel és várakozással, de ugyanakkor kissé fáradtan kezdtük a szünetet, melyet reményeink szerint hasznos elfoglaltsággal töltenek el diákjaink.
Feltöltötte: Kraft Róbert
Somogy Megye Online
A szünet előtti utolsó hét keddjén megünnepeltük a karácsonyt. Bár az idei évben nem tudtunk nagy fát állítani épületünk elé, azonban egy kisebb karácsonyfa méltón díszítette lépcsőházunkat. A csillogó gyöngyök, szalagok, gömbök és girlandok, az imitt-amott elhelyezett ágak ünnepélyessé tették a hatalmas épületet. A fenyőillata és a karácsonyi énekek dallama egész nap bejárta a házat, ünneplőbe öltöztetve bennünket és szívünket. Diákjaink műsorát átjárta a szeretet, zenéltek, daloltak társaiknak. A közös éneklést követően ízletes vacsorára invitáltak bennünket, melyet ünnepivé tette a díszítés, s talán leginkább az, hogy csoportonként együtt, a rohanó hétköznapokon megállva egy pillanatra, egymással beszélgetve fogyasztottuk el. Ezt követően csoportonként vonultunk félre és gondosan elkészített apró ajándékokkal leptük meg egymást, vagyis azt a szerencsést, akit sikerült kihúznunk a kalapból. Előkerültek az otthonról hozott aprósütemények és szaloncukrok is.
Az utolsó hét tehát ünnepléssel telt el a Boglári Kollégiumban, ahol igyekszünk családi légkört teremteni diákjainknak. Az elcsépelt ünnepek, az értékek hiánya arra ösztönöz bennünket, hogy megmutassuk egy-egy ünnep valódi értékét, az összetartozást és a szeretetet. Miért is fontos a karácsony, mit jelent az, ha ekkor együtt van a család, ha együtt ünnepel? Az ajándékozás örömére is meg kell tanítani a diákokat, hogyan, mit, mennyiért, és hogy nekik miként legyen elvárás az ajándék.
Örömmel és várakozással, de ugyanakkor kissé fáradtan kezdtük a szünetet, melyet reményeink szerint hasznos elfoglaltsággal töltenek el diákjaink.
Feltöltötte: Kraft Róbert
Somogy Megye Online