Egy hely, ahol használt az eső

Kevés olyan helyet említhetünk az országban, ahol nem károkat okozott a hatalmas esőzés. A Közép-Európában egyedülálló Baláta tó ilyen. A somogyi mocsaras ősláp évek óta a kiszáradás közelében állt, tavaly és előtte nyáron is eltűnt a víz a mederből, most viszont 30-40 centimétert emelkedett a vízszint.

A másfél négyzetkilométernél alig nagyobb Baláta-tó Magyarország egyik legrégebben, 1942 óta védett területe. A ma már láperdőkkel körülvett lefolyástalan mocsaras ősláp, minden bizonnyal egy valaha volt nagyobb felületű tó maradványa, mely egy tál alakú vízzáró agyagrétegen alakult ki. A természetes módon lassan feltöltődő tó vízutánpótlását kizárólag a csapadék biztosítja, ezért vízszintje erősen változó. A természetvédelmi szempontból ideális helyen, az utaktól távol fekvő Baláta hosszú időn át a Magyar Néphadsereg kezelésében álló, zárt, nem látogatható terület volt. Ennek köszönhetően szinte érintetlenül maradt fenn az ősláp.

A rovarfogó hínárnövény, az Aldrovanda

 

A terület legnagyobb részét zsombékos nádas borítja, körülötte a zsugorodó, de még jelentős kiterjedésű éger- és fűzláppal. A szinte áthatolhatatlan fűzláp mellett a Baláta jellegzetessége, a csalános égerláp, emellett érdekessége az elsősorban keskenylevelű gyékényből és vízi harmatkásából képződő úszószigetek kialakulása. A Baláta legnagyobb nevezetessége a Magyarországon csak itt található (és a Földön is csak mintegy ötven helyen élő) rovarfogó hínárnövény, az Aldrovanda. A tószéli láp másik ritkasága, a tóalma. Az úszó szigeteken és a zsombékos területen azonban még fellelhető a tőzegeper és a tőzegmoha nagyobb állománya. Gyakori a széleslevelű hídőr, a réteken több kosborfaj nyílik, az erdőszéleket a szintén védett királyné gyertyája díszíti.
Érdekes és ritka állatokban gazdag területén él erdei sikló, lábatlan gyík, mocsári teknős, pettyes gőte és jó néhány békafaj. A legnevezetesebb a keresztes vipera, amelynek melanisztikus változata, a feketevipera Magyarországon csak itt található meg. A Baláta-tó megszokott madara a feketególya, a vízityúk, a pettyes vízicsibe, a jégmadár, még mindig gyakori a szürkegém, és több récefaj, ősszel és tavasszal pedig a madárvonulás fontos állomása. A területen él Magyarország ritka jégkori reliktum kisemlőse, a csalitjáró pocok.

A Baláta-tó teljes pompájában

 

Mindez a páratlan természeti kincs került veszélybe az elmúlt években a rendszeres nyári vízhiány miatt. A napokban lezúdult nagymennyiségű eső azonban itt jótékony hatással járt. A tó vízszintje mintegy 30-40 centimétert emelkedett, ezzel talán elkerülhető a nyári kiszáradás, s megmenekülnek az egyedülálló növények és állatok.


Kraft Róbert
Somogy Megye Online