Vita a cukorgyárak privatizációjáról
A rendszerváltás utáni privatizáció, a Horn-kormány alatti privatizáció, valamint a 2005 utáni európai uniós cukorkvótákkal kapcsolatos döntések egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy jelenleg Magyarországon egyetlen cukorgyár működik a korább tizenkettőből - mondta Font Sándor a cukorgyárak privatizációját, valamint az unióban képviselt magyar álláspontot vizsgáló bizottság jelentését ismertetve.
A képviselő elmondta: az 1988-tól kezdődően előkészített privatizáció során bennfentesek juthattak vállalatokhoz. Az Antall-kormány csak 1992-ben állította le a folyamatot, ekkorra azonban angol, francia, osztrák és német vállalatok teljes irányítási jogot kaptak. Az 1994-es kormányváltás után az állam további öt gyárat privatizált.
Magyarország az uniós csatlakozási tárgyalásakor még 400 ezer tonnányi termelési lehetőséget ért el, azonban később az ország Gráf József minisztersége alatt olyan uniós kvótarendszerhez járult hozzá, amely hátrányosan érintette a magyar termelést - mondta Font Sándor.
Ekkor dőlt el a magyar cukorgyárak sorsa - jelentette ki, hozzátéve: bár az unió a dél-amerikai cukorra számított, az ottani stratégiaváltás miatt kevesebb, így drágább cukor érkezett Európába. Rámutatott: a megszüntetett 300 ezer tonnányi cukorgyártás újraindítása 300 milliárd forintba kerülne.
Czerván György államtitkár elmondta, hogy a jelenlegi uniós kvóta- és támogatási rendszer 2015-ig lejár, az ország érdeke azonban az, hogy - bár megnövelt kvótákkal - de 2020-ig fennmaradjon.
Elmondta azt is: kizárólag a kaposvári gyár bővítése csak részben fedezné a magyar szükségleteket, egy új gyár beindítása azonban nem biztos, hogy megtérül.
Obreczán Ferenc (Fidesz) fontosnak nevezte, hogy a jelenlegi uniós rendtartás lejártakor a kormány hatékonyan képviselje a hazai érdekeket. A képviselő a cukoripar jelentőségére hívta fel a figyelmet és egy stratégia kidolgozását javasolta a kormánynak.
Az MSZP-s Józsa István azt mondta, hogy frakciója nem tudja elfogadni a jelentést, mert abba politikai prekoncepciók alapján olyan dolgokat fogalmazott bele a kormányoldal, ami a bizottságban el sem hangzott. Szerinte a bizottság felállítására is azért volt szükség, mert a kormány nem tudta kezelni a magas cukorár problémáját.
Sáringer-Kenyeres Tamás (KDNP) szerint a rendszerváltás utáni privatizáció nem spontán módon zajlott, a külföldi befektetők tudták, mi lesz a hazai termelés jövője. A képviselő stratégiai üzletágnak nevezte a cukoripart, és szükségesnek nevezte a talpra állítását.
A jobbikos Varga Géza szerint politikai kollaboránsok segítették a rendszerváltáskor megvalósított privatizációt. Hiányolta annak tisztázását, hogy az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) hogyan kezelte a többségi tulajdonát, emellett kifogásolta, hogy a bizottság egyik szakértője, Pongrácz Tibor az ÁVÜ egykori igazgatósági tagjának fia, ezért szerinte összeférhetetlenül segítette a bizottságot.
Feltöltötte: Kraft Róbert
Somogy Megye Online
Forrás: MTI
A képviselő elmondta: az 1988-tól kezdődően előkészített privatizáció során bennfentesek juthattak vállalatokhoz. Az Antall-kormány csak 1992-ben állította le a folyamatot, ekkorra azonban angol, francia, osztrák és német vállalatok teljes irányítási jogot kaptak. Az 1994-es kormányváltás után az állam további öt gyárat privatizált.
Magyarország az uniós csatlakozási tárgyalásakor még 400 ezer tonnányi termelési lehetőséget ért el, azonban később az ország Gráf József minisztersége alatt olyan uniós kvótarendszerhez járult hozzá, amely hátrányosan érintette a magyar termelést - mondta Font Sándor.
Ekkor dőlt el a magyar cukorgyárak sorsa - jelentette ki, hozzátéve: bár az unió a dél-amerikai cukorra számított, az ottani stratégiaváltás miatt kevesebb, így drágább cukor érkezett Európába. Rámutatott: a megszüntetett 300 ezer tonnányi cukorgyártás újraindítása 300 milliárd forintba kerülne.
Czerván György államtitkár elmondta, hogy a jelenlegi uniós kvóta- és támogatási rendszer 2015-ig lejár, az ország érdeke azonban az, hogy - bár megnövelt kvótákkal - de 2020-ig fennmaradjon.
Obreczán Ferenc (Fidesz) fontosnak nevezte, hogy a jelenlegi uniós rendtartás lejártakor a kormány hatékonyan képviselje a hazai érdekeket. A képviselő a cukoripar jelentőségére hívta fel a figyelmet és egy stratégia kidolgozását javasolta a kormánynak.
Az MSZP-s Józsa István azt mondta, hogy frakciója nem tudja elfogadni a jelentést, mert abba politikai prekoncepciók alapján olyan dolgokat fogalmazott bele a kormányoldal, ami a bizottságban el sem hangzott. Szerinte a bizottság felállítására is azért volt szükség, mert a kormány nem tudta kezelni a magas cukorár problémáját.
Sáringer-Kenyeres Tamás (KDNP) szerint a rendszerváltás utáni privatizáció nem spontán módon zajlott, a külföldi befektetők tudták, mi lesz a hazai termelés jövője. A képviselő stratégiai üzletágnak nevezte a cukoripart, és szükségesnek nevezte a talpra állítását.
A jobbikos Varga Géza szerint politikai kollaboránsok segítették a rendszerváltáskor megvalósított privatizációt. Hiányolta annak tisztázását, hogy az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) hogyan kezelte a többségi tulajdonát, emellett kifogásolta, hogy a bizottság egyik szakértője, Pongrácz Tibor az ÁVÜ egykori igazgatósági tagjának fia, ezért szerinte összeférhetetlenül segítette a bizottságot.
Feltöltötte: Kraft Róbert
Somogy Megye Online
Forrás: MTI